10. Kortárs Drámafesztivál Budapesten

2011-11-10 00:07:19

November 26. és december 3. között - immár tizedik alkalommal ismét megrendezésre kerül a Kortárs Drámafesztivál Budapesten.

Forrás: Observer
Fotók: Dóka Attila

A fesztivál rendezvénysorozatát idén a dokumentarista dráma és színház téma köré szerveződik. Ez alkalomból hazai és külföldi orosz és román dokuszínházi előadások várnak az érdeklődőkre, valamint egy nemzetközi konferencia számos ismert, hazai és külföldi előadó részvételével. Emellett a fesztivál hagyományos magyar és nemzetközi színházi programja három új magyar bemutató premier előadásával bővült.

A Kortárs Drámafesztivál Budapest 1997 óta még mindig az egyetlen alkalom a külföldi színházi szakemberek és színház iránt érdeklődők számára Magyarországon, amelynek keretében válogatást tekinthetnek meg az elmúlt évad magyar bemutatóiból angol feliratozással vagy szinkrontolmácsolással, és így néhány nap alatt áttekintést kaphatnak a kortárs magyar színházművészet legújabb eredményeiről.

A sajtótájékoztató képei után annak leirata olvasható.

Szabó György, a Trafó igazgatója: - Mindenkit köszöntök itt a Trafóban, a művészeket is. Örülök, hogy van még partnerünk, bár egyre kevesebb van. Reméljük, hogy jövőre is találkozunk még.

Markó Róbert: - Köszönjük szépen.Bemutatom azokat az embereket, akik itt ülnek mellettem:Szilágyi Mária, a fesztivál igazgatója, Böröcz Judit, a nemzetközi programok koordinátora, Szabó Attila, a nemzetközi konferencia koordinátora, Herczog Noémi, a visitors program vagy látogatói program koordinátora. Engem pedig Markó Róbertnek hívnak, és a magyar programért vagyok felelős. Mária fog beszélni az elején erről a fékezett habzású jubileumról, illetve, hogy milyen újdonságok vannak a fesztiválon. Azt szeretném elmondani elöljáróban, hogy a programstruktúra az elmúlt kilenc fesztiválhoz képest változatlan. Tehát van egy magyar programunk. Ez egy showcase program tulajdonképpen, amit elsősorban a külföldi vendégeinknek állítunk össze. Ehhez kapcsolódik egy visitors' program, amelynek keretében érkeznek maguk a külföldiek. Mutatunk nemzetközi előadásokat, és igyekszünk a kísérő programjainkkal a tudományos vonalat is vinni.

Szilágyi Mária: -Szervusztok , jó reggelt mindenkinek. Örülünk, hogy eljöttetek, és érdeklődtök még a kultúra iránt. Ahogy Gyuri mondta, tényleg nincs időnk, hogy most részletesen beszéljünk erről, de azt mindenképpen el kell mondanunk, hogy ez a fesztivál lassan azon nagyon-nagyon kevés színházi rendezvények egyike, amely civil kezdeményezésként jött létre nemzetközi fesztivál létére. Tehát nem egy város hozta létre, nem is támogatja. Nem egy minisztérium hozta létre, és csak részben támogatja. Nem is párt: párt se támogatja. Nincs szerető, szeretőm sem támogatja. Annál inkább a munkatársaim, akik tényleg éhbérért dolgoznak, mert ők még hisznek abban, van értelme, meg lehetséges kortárs színházat csinálni. Lehet, hogy ez patetikusan hangzik, nem tudom, de ez komoly, nagy erőfeszítés manapság, és lassan pályázati lehetősége sem lesz az embernek, jogilag sem lesz, ha egyáltalán nem egy monstre állami összevont intézményként próbál ilyen jellegű rendezvényt létrehozni, hogy egyáltalán meg tudja teremteni. Most eljátszogathatnánk például, egy kvízt is rendezhetnénk: ki mit gondol, mennyibe kerülhet egy nyolc napos nemzetközi fesztivál ma, egy nemzetközi konferencia, amelyre több mint húszan érkeznek, a Duna part mellett Magyarország egyetlen magyar showcase programját felmutató program, amire most már túljelentkezés van. Vajon mit gondoltok, mennyiből lehet egy ilyet kihozni? Megmondom, nincs időm, hogy találgassatok. Korábban ez a fesztivál 20-22 millióból működött, de akkor is elterjedt a híre, hogy én vagyok a garasoskodó vénasszony. Ezzel szemben most tisztán az NKA-tól 4 millió, azaz négymillió forintot kaptunk, és ilyen csip-csup kis plusz pályázatok révén egy-egy vendégjátékra az NKA-tól 600, illetve 800.000 forintot, ami több millióba kerül. Ha nem lenne a Trafó, akkor a nemzetközi programunk még szegényebb lenne, illetve nem tudnánk egy olyen együttest elhozni, mint a moszkvai Teatp.doc. És azt is el kell mondjam, hogy ez nem a panaszóra, csak ezek a tények:még az előadóművészeti törvény bevezetése után a csoportunkban, ahova pályázhattunk, csoportelsők voltunk, és 8 milliót ítélt meg az akkori kuratórium, míg a megváltozott kuratórium ezt a munkát, ami nem változott semmilyen mértékben, nulla forinttal támogatta idén. Ez engem, mint vénasszonyt lassan kevésbé érint, de azt hiszem, hogy ha a fiatalokat, akik azért mégis ennek a fesztiválnak is elsősorban a célközönsége, ha őket nem segítjük, és nem tesszük számukra lehetővé, hogy a saját kortársaik műveit ismerjék meg elsősorban, ez biztos, hogy nagyon súlyos következményekkel jár. Amelyik generációnak nincs jelene, hogyan lehet jövője, vagy hogyan lehet múltja? Ennyi, és ezzel átadnám a szót a többieknek.

Markó Róbert: - Én a magyar programról fogok beszélni, kicsit talán vidámabban .

Szilágyi Mária: - Én nem vagyok frusztrált, csak ezek a tények, és még fáradtnak sem mondom magam.Mindannyian küszködünk, mindenkit ér valahol veszteség, csak én azt mondom: a kutyafáját, ne hagyjuk már, mert elsüllyedünk, elvesztjük magunkat, meg nekem is van fiam, és látjátok, hogy fiatalokkal dolgozom együtt. Én tényleg azt gondolom, hogy ezt nem szabad hagyni egész egyszerűen, mert nagyon gyorsan eltelik az élet, és hogy visszaforduljunk, vagy magunkba süppedjünk, süllyedjünk, azt nem lehet. Nem húzhatunk fel magunk körül vasfüggönyt újra.

Markó Róbert: - A fesztivál idei magyar programjába kilenc előadás került be, négyen válogattak. A válogatók felkérésekor az volt a célunk, hogy dramaturg, drámaíró és kritikus is legyen a válogatók között, tehát minden oldalt igyekeztünk képviselni. A dramaturgok közül végül Dobák Lídia, a Dramaturg Céh társelnöke vállalta el a válogatást, mellette Forgács András drámaíró tevékenykedett, és kettő kritikus volt ebben a bizottságban vagy ebben a grémiumban: Szűcs Katalin Ágnes és Urbán Balázs. Ők 12 előadást választottak ki a fesztivál programjaként, amelyből kilenc lesz látható.( Hat független és három kőszínházi) Nem lesz látható a Debreceni Csokonai Színház Mesés férfiak szárnyakkal című előadása. Ezt anyagi okok miatt kellett lemondanunk. A Bárka Színház Nehéz című előadását a színház nem tudta műsorra tűzni abban a periódusban, amikor a külföldi látogatóink itt vannak a fesztiválon, míg a Szombathelyi Weöres Sándor Színház kritikus díjas, A kis lord című Jeles András rendezte előadását nem hozta át erre az évadra a színház. Tehát ezeket ezért nem állt módunkban meghívni. A kilenc előadás esetében, amelyek láthatók lesznek, abban a tudatban válogatott ez a négy ember, hogy az ide érkező külföldiek: drámaírók, dramaturgok, fesztiválválogatók, színházigazgatók, színházszakmai emberek számára mi lehet érdekes a jelenlegi magyar kínálatból. Csak néhány gondolatot emelnék ki ezzel kapcsolatban. A válogatás azt mutatja , hogy itt hat független színházi előadás került be, és három kőszínházi két színházból: a Nemzetiből kettő , és a Katona József Színházból egy. Ez valamilyen formában arra enged következtetni, hogy a magyar színháznak a legexportképesebb része a független szférában termelődik ki.

Fontos a magyar programmal kapcsolatban, hogy az eddigi hagyományokhoz képest az idén is lesz egy nemzetközi bemutató benne. Tavaly úgy adódott, hogy módunkban állt támogatni a Finn Tv Light-nek az új produkcióját, a Kaisers Tv, Ungarn című, egyébként nagyszerű előadást, és tulajdonképpen ennek a támogatásnak a következményeként van ez az előadás a fesztivál programjában. Ennek lesz a nemzetközi premierje a Kortárs Dinamo Fesztiválon. Angol nyelvű felirattal játsszák gyakorlatilag minden előadásukat, és a Kaisers Tv-nak az első feliratos előadása nálunk van, illetve most látja először nemzetközi közönség az előadást .Egy ős- munkabemutató, kicsit kevert műfajú produkció is van a programban, ez Tasnádi Istvánnak az új darabja, aminek korábban Önrabló, aztán Hogyishívják lett a címe de nem ez a végleges, ez egy munkacím. Ez a Fügének a produkciója a MÚ Színházban, Kovács Dániel fiatal színházrendező jegyzi ezt az előadást.

Herczog Noémi: - Évente felmerül, hogy a POSZT-on kellene egy showcase programot rendezni, és ez ilyen underground kezdeményezésekben részben meg is valósult. Máris túljelentkezés van, és elsősorban szakírókat, gyakorlati színházi embereket vártunk azzal a szándékkal, hogy majd külföldön kritikák születnek ezekről az előadásokról ,és esetleg koprodukciók jöhetnének létre a jövőben. Legtöbben Németországból jelentkeztek, onnan nagyon sokan, főleg dramaturgok, de a legtávolabbi vendégünk Kínából érkezik: egy kritikus. Hollandiából, Oroszországból, Csehországból,Bulgáriából szintén lesznek vendégek. Itt lesz a finn Tampere Fesztivál igazgatója, ami külön öröm.Leginkább színházi szakírók és dramaturgok azok, akik mostanáig visszajeleztek.

Szilágyi Mária: - Noémi nem említette még, hogy eljön a fesztivál teljes idejére a legnagyobb kortárs németországi drámafesztivál igazgatóságának az egyik válogató tagja a Wiesbadeni Biennálénak a képviseletében. Tudjátok, hogy a showcase program, illetve az erre épülő külföldi szakemberek számára szervezett külön -programok, nemcsak azt jelentik, hogy a „látogatók” előadásokat néznek meg, hanem ők előadások meghívásáról tárgyalnak. Szeretnénk, hogy a magyar kultpolitika jelenlegi irányítóival is találkozzanak, és halljanak a perspektívákról. A németekről el kell mondanom, hogy borzasztó szolidárisak a magyar színház sorsával, és rengetegen jelezték, hogy fognak jönni: képviselteti magát a Német Dramaturg Társaság is, ami egy tradicionális XIX. században létrehozott német nyelvű szakmai szervezet. Jön a Theater der Zeit, az egyik német színházi vezető lap képviselője, és írni fog a fesztiválról és az itt látott előadásokról.

Markó Róbert: - Egyetlen dolgot szeretnék még mondani: röviden arra rávilágítani, hogy azoknak a társulatoknak, amelyek részt vesznek ebben a programban, ez tulajdonképpen miért éri meg, hiszen mi nem vásároljuk meg ezeket a produkciókat, hanem ahogy említettem a showcase ideje, vagy a szemleprogram ideje alatt műsorra tűzzük őket. A fesztivál vállalja, hogy ezeknek az előadásoknak a szövegkönyvét angol nyelvre lefordíttatja, és ebből egy felirat- szöveget készíttet, vagy amennyiben ez nem megoldható, vagy éppen a társulat azt kéri, akkor angol nyelvű szinkrontolmácsolást biztosít a produkcióhoz ,és aztán ezeket az elkészült példányokat vagy anyagokat térítésmentesen a társulat rendelkezésére bocsátja, aminek hasznát tudják látni esetleg akkor, ha egy külföldi meghívás összejön, vagy esetleg máskor érkeznek hozzájuk külföldi vendégek.

Böröcz Judit: - A nemzetközi program fókuszában a dokumentarista színház áll, ahogy majd erről lesz szó mindjárt a konferencia fókuszában is. A régióban született előadásokban gondolkodtunk. Végül kettő fog szerepelni a fesztivál programjában. Ennek részben anyagi okai vannak.Két előadást hívtunk meg. A MÚ Színházban lesz egy román előadás, és itt a Trafóban egy orosz előadás.Ha nem támogatott volna minket a Trafó, illetve a Román Kulturális Intézet és a MÚ Színház is, akkor egyik előadást sem állt volna módjában a fesztiválnak meghívni. A konferenciára nemcsak a nemzetközi program témája rímel, vagy hát nemcsak ebben kapcsolódnak, hanem mind a két meghívott társulatból lesznek a konferencián előadók. Az orosz Teatr.doc holdudvarába tartozó, illetve a csapathoz tartozó drámaíró és egy rendező, illetve a román darabnak a rendezője. Időrendi sorrendben: a MÚ Színházban november 28-án lesz látható a Felelősségem tudatában kijelentem című előadás. Az író Alina Serban. Ő egyszerre a színésznő is, aki előadja ezt a darabot a színpadon, és ő egy társadalmi aktivista is egyben. 2010-11-ben kezdett Monica Marinescu dramaturggal és David Schwarz rendezővel közösen dolgozni azon, hogy az ő személyes történetéből születhessen egy színházi előadás. A rendező is, meg az egész csapat egyébként gyakran hangoztatják, hogy ők kollektívaként dolgoznak. Nagyon érzékenyek különböző társadalmi problémákra, és ahhoz a fiatal haladó progresszív román színházi generációhoz tartoznak, amely most nagyon sok helyen külföldön is megmutatta már magát is, amelyet számos helyen elismertek. Ahol pedig született ez a darab, az Bukarestnek az egyik ilyen jó értelemben felkapott jazz-klubja, a Teatrul Lunii, vagyis Hétfő Színház. Ott egy helyi kezdeményezésként indult, 14 éve működnek. Bevallottan az a céljuk, hogy egy kicsit jobbá tegyék a világot, maximális alkotói szabadságot igyekeznek biztosítani. Ez egy privát kezdeményezés. Tehát projekt pénzeken kívül állami támogatásban nem részesül. Az előadás egy cigány származású roma lánynak a története, aki maga Alina Serban. Az ő naplóin alapul a szöveg, és az ő kilenc évét, illetve ahogy ő mondja: 9 év és 500 kilométer történetét követi végig, ahogy a származásával szembesül egy családi katasztrófa, anyagi csőd kapcsán, és ahogy ezt feldolgozza. Teljesen hétköznapi problémáival fogunk találkozni. Ennek ellenére semmiféle szánalmat nem vár tőlünk, illetve nem akar senkit megríkatni. Az előadás felmutat egy történetet, elmeséli egy életnek a történetét. Ahogy ezt teszi, ez a lecture formance, tehát a tudományos életben alkalmazott technikák, illetve előadásmódnak a keverése a színházban alkalmazott technikákkal. Lesz az előadás után egy beszélgetés, amelyet Tompa Andrea színházkritikus, a Kritikus Céh elnöke fog vezetni, tolmácsolással .Megkérdeztük a társulatot, hogy bár fizetni többet nem tudunk nekik, hajlandóak-e tartani egy nyílt próbát gyerekeknek, akik hátrányos helyzetűek úgy, hogy ne kelljen fizetniük az előadás látogatásáért -és ők ebbe belementek.

Tehát ez lesz a MÚ Színházban 28-án. A másik előadás pedig az orosz Teatr.doc-nak az előadása itt a Trafóban december 2-án és 3-án. Az előadás részben maga a színpadi szöveg, és utána egy ugyanolyan hosszúságú beszélgetés a közönséggel, amihez a társulat ragaszkodik, és ami minden esetben részét képezi ennek az előadásnak. Ez így született. A Teatr.doc-ról pedig azt lehet tudni, hogy ennek a dokumentarista színháznak az oroszországi zászlóshajói. 2001 óta működnek. Tehát elég régen. Érdekesség, hogy a művészeti vezetőt Ugarovnak hívják. Ő egy nagyon sikeres drámaírói karriert hagyott félbe, vagy hagyott ott a feleségével együtt, mivel úgy érezte, hogy az orosz társadalomnak nem arra van szüksége, hogy ők drámákat írjanak, hanem arra van , hogy- ahogy ő mondja-, a valóságot jelenítsék meg a színpadon. Tehát ez a színház egyfajta demokrácia pótlék. Az előadás is az állam egy bizonyos területen megvalósuló csődjére adott válasza a színháznak. Ők úgy érzik, hogy a állam az állampolgárokat egy bizonyos szinten cserben hagyja, és erre válaszolnak a színházban. Az ő színházuk olyan, ami egyfajta fórumot akar teremteni és párbeszédet generálni nemcsak az alkotók vagy művészek és nézők között, hanem az emberek között. A darab címe Egy óra 18 perc.Ezzel jelölik azt az időtartamot, amíg egy Szergej Magnickij nevú, egyébként 37 éves jogász, tehát ügyvéd haldoklott a börtönben azért, mert nem kapott orvosi segítséget. Egyébként a magyar sajtó is taglalta ezt az ügyet, mondjuk nem annyira széleskörűen, mint mondjuk Litvinyenko ügyét, vagy Politkovszkáét, de ez is kapott nyilvánosságot Magyarországon. Számos emberjogi szervezet, illetve az EU is fellépett, meg kell mondanom, kevés sikerrel Oroszország ellen. A történet az előadás mögött- nem akarom nagyon hosszú lére ereszteni – az, hogy volt egy befektetési alap Oroszországban ,és ők felfedezték, kb. az elsők voltak, akik külföldön is nyilvánvalóvá tették, hogy az orosz privatizáció az a nemzeti vagyonnak a tulajdonképpen nagyon alacsony áron történő kiárusítása.Akkor ebből lett egy botrány. Az alapnak a vezetőit nem engedik vissza Oroszországba. Magnickij itt jön a képbe, mert ő volt az adótanácsadója ennek a cégnek, és amikor elkezdődnek lerohanják az alap irodáit, akkor Magnickij ellenáll, nem hajlandó egyezkedni a rendszerrel. Ezért őt egy évig vádemelés nélkül tartják előzetes letartóztatásban, és végül itt hal meg. Amit a társulat- dokumentarista előadásról van szó- felhasznált a textus, a szöveg megteremtéséhez ,az független szervezetek dokumentumaiból állt, amik az interneten elérhetőek voltak. Magnickij nem érintkezhetett senkivel a börtönből. Az ő leveleit és naplóit használták. Az előadás tíz snittből vagy tíz fejezetből áll. A saját nevükön nevezett szereplői ennek az ügynek az ügyész, a bíró, a börtönorvos, ők szólalnak meg, az ő szájukba adnak szavakat a színpadon, és mindenki azt fogja nekünk elmagyarázni, hogy miért nem állt neki módjában segíteni, kivéve az anyafigura, a halottnak az anyja, aki nyilván az ő saját kérdéseit fogja feltenni. Az előadás után tehát beszélgetés lesz. A beszélgetést Tompa Andrea színikritikus és Sz. Bíró Zoltán történész vezeti, aki a posztszovjet térségnek az egyik legnagyobb hazai szakértője politikai, gazdasági téren is. Egyébként van egy nagyon érdekes dokumentumfilm, amit tudok mindenkinek ajánlani, aki egy kicsit szeretne bővebben tájékozódni ebben a témában: az a címe, hogy Justice for Szergej, és az interneten az is elérhető.

Még egyszer nagyon köszönjük a támogatást a Trafónak és a Román Kulturális Intézetnek. Mindenhol szeretnénk hangsúlyozni, hogy nélkülük nem lenne nemzetközi program.

Markó Róbert: - A nemzetközi program harmadik előadása egy magyar előadás, rendhagyó vagy kissé talán paradox módon. Ennek az oka a következő: a magyar programban, tehát a magyar showcase programban olyan előadások szerepelnek, amelyeket a külföldieknek szánunk.Amelyik beválogatódott, az egy kortárs külföldi drámán alapuló női darab. Elzbieta Chowaniec nevű kortárs lengyel szerzőnőnek a Gardénia című darabja. A szerző 1982-es születésű, tehát nagyon fiatal drámaírónő. Ez az egyik első darabja. 2007-ben mutatták be Varsóban, és azóta is műsoron van. Nagy sikerrel játsszák. A fesztiválnak van mindig egy felolvasó színházi programja, amelyben kifejezetten kortárs külföldi drámákat mutatunk be felolvasó színházi formában. A Gardénia című darabot tavaly a felolvasó színházi sorozatban a Merlin Színházban Pelsőczy Réka rendezésében láthatta a közönség.Olyannyira megszerették a szereplők és Réka is ezt a darabot, hogy érdemesnek tartották arra, hogy egy teljesen szcenírozott előadás formájában is színre kerüljön, és a csillagok valamilyen szerencsés együttállása folytán sikerült is tető alá hozni, és napra pontosan a felolvasó színházi bemutató után egy évvel a Thália Színház új stúdiójában a Kávé Társulat előadásában bemutatni gyakorlatilag változatlan stábbal. Egy szereplő cserélődött ki. Kiss Diána Magdolna, aki külföldi elfoglaltságai miatt nem ért rá próbálni ebben a produkcióban. Az ő helyére került Spiegel Anna, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek a negyedéves hallgatója és nagyon tehetséges és ez a darab, mint említettem ez egy női darab. Négy monológból és négy páros, illetve párbeszédes jelenetből áll. Négy nő beszél. Tehát tulajdonképpen mindenféle realitás vagy realizmust levet magáról ez a szöveg. Az történik, hogy kiállnak és beszélnek, tehát folyik a szájukból a szöveg. A négy nő: egy dédmama, egy nagymama, egy anyuka és egy lány. Ugyanakkor az időkezelésnek a furcsasága az, hogy mind a négyen, illetve hárman 33 évesek, a negyedik lány pedig 25 éves, mint ahogy a szerzőnő 25 éves volt a darab megírása idején. Generációk találkoznak egymással, rengeteg a panel, viszont ezeket a panelokat, tehát a közhelyszerű megoldásokat úgy csúsztatja egymásra vagy rendezi össze ebbe a nagyon furcsa időkezelésbe a szerző, hogy mégis érdekessé válnak. A téma, amit feszeget: tulajdonképpen a XX. század teljes története lezajlik a szemünk előtt, 1922-től 2007-ig.Olyan tabutémákat dolgoz fel, mint a katolicizmusnak vagy egyáltalán a keresztény eszméknek az elsorvadása vagy a reaktivizálódása. Egyáltalán nincsen férfi szereplő a darabban, ugyanakkor mivel Pelsőczy Réka egyfajta kortárs operaként rendezi meg ezt a darabot sok zenével, egy zongorista , Kákonyi Árpád fog közreműködni ebben a történetben.A bemutató november 26-án lesz a Thália Színház új stúdiójában.

Amikor a nadrágszíjat szorosra kell húzni, akkor rendszerint a kísérő programok azok, amik leginkább áldozatul esnek. A felolvasók most kissé szegényebb programblokk lesz, de azért nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen, és ezek az új drámák bekerüljenek. A Nemzeti Színház Kaszás Attila termében lesz két alkalommal a terveink szerint felolvasó színház. Ami teljesen biztos, az a november 26-i alkalom: kortárs francia darabok felolvasása. Vevők és albérlők szolgasága a címe, és az OSZLI, az IFI meg a Nemzeti Színházés a Katona József Színház együttműködésében jön létre ez a kortárs francia felolvasó est .Nagyon szeretnénk, hogy november 27-én, tehát másnap ugyanezen a helyszínen ugyanebben az időpontban egy kortárs lengyel darabnak a felolvasása is megvalósuljon, de egyelőre ezt még súlyos kérdőjelek lebegik körül a. A kísérőprogramoknak még kettő része van a felolvasó mellett, az egyik a nemzetközi konferencia, a másik pedig a fesztiválnak a színházi nevelési programja. A fesztivál konferenciájáról fog beszélni Szabó Attila.

Szilágyi Mária: - Judit akar még közben mondani valamit, bocsánat.

Böröcz Judit: - A kérdőjelekről jutott eszembe, hogy az orosz előadás oroszul megy, a román előadás románul. Magyar felirat mind a kettőnél lesz, és úgy néz ki, mind a kettőnél lesz angol felirat is. Zárójeles kérdőjelek vannak még, és szívfájdalom a román előadás nem része sajnos a konferencia programnak, de az orosz az igen.

Szabó Attila: - Recycling reality újrahasznosított valóság a színpadon címmel szervezünk a régiónkban először a dokumentarista színházról nemzetközi konferenciát. Amikor valamit újrahasznosítunk, akkor egy eredeti dolog anyagát felhasználva egy teljesen új dolgot hozunk létre. Ez az új dolog persze anyagában feltétlenül utalni fog az eredeti tárgyra, de funkciója teljesen más lesz. Azt gondoltuk, hogy a színházi előadások konferenciáját az újrahasznosítás gondolata köré szervezzük, hisz ezeknek a nagyon-nagyon sokféle dramaturgiai és színpadi technikákkal készülő előadásoknak egy közös nevezője lehet:a felhasznált valóság anyagszerűségét is mindig láttatni engedik, és még fontosabb, hogy az alkotóknak a valósághoz való viszonyát is megmutatják. A dokumentarista színház a mi régiónkban, Közép-Kelet-Európában egyelőre egészen új keletű színházi formáknak számít, bár mostanság Magyarországon is megjelent. A környező országokban, például Romániában és Szlovákiában már egész komoly eredményeket is fel tud mutatni. Ezért gondoltuk , hogy itt az ideje egy olyan nemzetközi eseményt szervezni, ahol ezekről a problémákról beszélhetünk, ahol ezeket az előadásokat egymás kontextusában vizsgálhatjuk. Először azt szerettük volna, hogy a visegrádi országokból hívjunk konferencia előadókat, de aztán olyan nagy volt az érdeklődés a világ minden tájáról, hogy ténylegesen az egész világot behálózó résztvevőink lesznek Moszkvából, Új-Zélandról, Kanadából, az Egyesült Államokból, Franciaországból, Berlinből, Hollandiából. Összesen 25 felszólalónk lesz tíz országból. Három szekcióban három témát vizsgálunk, vagyis három aspektusból tekintünk a dokumentarista színházra. Az első szekcióban az anyagról, magukról a témákról beszélünk, amik önmagukban sokszor igen provokatívak. Vagy kurrens társadalmi kérdéseket feszegetnek: 1989 hagyatékát, holokausztot, vagy olyan társadalmi csoportoknak adnak hangot, amelyek nem nagyon vagy ritkán kerülnek a színházi nyilvánosság elé: például hajléktalanok.A cigány identitásról lesz szó, lakótelepi életről vannak dokumentarista drámák, vagy a kassai acélgyári munkásokról, a börtönélet körülményeiről és egyéb témákról. Valamikor például a titkosszolgálati akták alapján készül dokumentarista színház. A második szekcióban az újrahasznosítás mikéntjéről, tehát a dramaturgiai színházi eszközökről lesz szó, amelyek tulajdonképpen eldöntik, hogy színházi előadásként működni tud-e ez a nyersanyag. A harmadik témánk pedig arra kérdez rá, milyen funkciói lehetnek a dokumentarista színháznak? Ezek a törekvések általában a politikai színház műfajába tartozhatnak, akár konkrétan felemelik a hangjukat bizonyos ügy érdekében, de lehetnek általánosabb funkciói is, például hogyan segítik ezek a projektek a múltfeldolgozás folyamatát, vagy hogyan próbálnak új hangokat, új nézőpontokat megjeleníteni egy hivatalos médiával szemben. A konferenciának a Közép-Európai Kulturális Intézet ad helyet , és nagyon fontosnak tartjuk, hogy a dokumentarista színház két szülőhazájából, Németországból és Oroszországból is tudunk meghívottakat megszólaltatni. Thomas Irmer német kritikus, színháztörténész beszél a német dokumentarista színház már hosszasabb tapasztalatáról. Oroszországból két drámaíró, a Teatr.doc csoport tagja, Gusztav Marikov és Mihail Dunyenkov fog beszélni.Itt lesz Romániából Gianina Carbunariu, akinek már viszonylag sok dokumentarista drámája és színházi előadása született, vagy Ian Simkov Szlovákiából. A felszólalások, esettanulmányok mellett elsősorban a vitára, a dialógusra szeretnénk hangsúlyt fektetni. Az előadások angol nyelven szólalnak meg, de magyar nyelvű szinkrontolmácsolást mindvégig biztosítunk. És hogy az elejét hagyjam a végére, a konferencia nyitó eseménye lesz ennek a kétkötetes szöveggyűjteménynek a bemutatója, Teathre after the change címmel, amely a drámafesztivál 2008-ban és 2009-ben megrendezett nemzetközi konferenciáinak az előadásait tartalmazza átdolgozott formában, valamint a beszélgetések átiratait.Egy nagyon szép DVD melléklet is jár a kötetekhez. Ez az ugyancsak visegrádi fókuszú könyv érdekes tanulmányokat tartalmaz a színház társadalmi szerepvállalásának kérdéséről, a színház és múltfeldolgozás viszonyáról, valamint a rendszerváltás utáni színházi megújulás, átalakulás kérdéseiről. Úgyhogy mindenkit szeretettel látunk ezeken a programokon. Bocsánat, elfelejtettem mondani, hogy a könyvbemutató december 1-jén lesz a Lengyel Intézetben négy órától.

Markó Róbert: - Köszönjük szépen. A színházi nevelési programról szól néhány szót Szilágyi Mária

Szilágyi Mária: - Igen a fesztivál színházi nevelési programja tulajdonképpen azt jelenti, hogy a fesztivál idején zárjuk amúgy a színműhely alapítványunk nevelési programját. Ez a Magyarországon egyre jobban elterjedő színházi nevelési és színházi beavató programok sorában eléggé egyedülálló, hiszen általában egyes együttesek látogatnak el, viszik általában a saját produkcióikat. Mi nem produkciót viszünk középiskolákba, hanem kortárs magyar drámákat. Olyan drámákat, amelyeket a szerzőik maguk is javasolnak középiskolás közönség számára. A diákok elolvassák először ezeket a darabokat, majd találkoznak az illető szerzővel. Nagyon sokszor meglepő találkozásokra kerül sor. Ezekről a találkozásokról az elmúlt években a Litera is beszámolt a szerzők tollából.Ezeket a találkozókat műhelyfoglalkozások követik, amelyeket Berzsenyi Ádám és Hollós Gábor tart felváltva, vagy különböző iskolákban .Ezeknek az a lényege, hogy egyre kevesebb színdarab jelenik meg általában is a magyar sajtóban vagy a magyar könyvkiadásban. Kortárs magyar színdarab szövegek olvasására, tananyagba vételére pedig egyre kevesebb a lehetőség, és ez az egyetlen alkalom szinte, hogy részben az irodalom oktatáshoz, részben a drámapedagógiához kapcsolódva diákok megismerhessék ezeket, és az a tapasztalatunk, hogy ezt ők is szeretik és a tanárok is. Nagyon sokszor a szerzővel való megismerkedés során válnak egy-egy szerző felnövő csoportjává a diákok, és járnak el színházba is megnézni az illető szerző későbbi darabjait. Tehát most is abban a szakaszában van ez a program, hogy középiskolákba mennek el szerzők, és a két rendezővel való együttműködés során létrejött eredményekről egy gálaest keretében számolnak majd be a fesztivál ideje alatt a diákok.

Szabó Attila: - Valamit elfelejtettem, itt pénzügyi kérdésekről nem beszéltem, de azt feltétlenül meg kell említenem, hogy a Visegrádi Alap támogatásával sikerülhetett csak a konferenciát megszervezni.





További cikkek Kultúra témában: