A viszontlátásra nap - Ördögkatlan Fesztivál 5. nap
2012-08-07 00:09:59
Sűrűre sikerült a zárónap, az ötödik, mely ezúttal koncertmentes volt, de láttunk a Hatok-kiállítást, gyerekprogramot, gólyalábas bemutatót és a Beck-Háy-Sisso Szentháromságot is.
Szöveg és fotók: Rosztov
Utolsó katlanreggelünk tornával kezdődött, kómás kávézás közben jött a felismerés: Palkonyán idén még nem is voltunk. Gyökkettő perc alatt kaptuk össze magunkat, és értük el a hiperszuper fesztiválbuszt, mely a fény sebességének háromszorosával repített minket az ékszerdobozba.
Leszállás után a Hatok kiállítás ( link ) jött velünk szembe, mely azon kevés dolog közé tartozott, amitől hasra vágódtunk. Hat művész képei, melyek technikájukban, stílusukban és témájukban is különböznek, csupán a tűz őseleme hozza őket közös nevezőre. Örömteli hír, hogy amint azt Gaszner Ildikó festőművész lapunknak elmondta: 2013-ban is találkozhatunk majd velük az Ördögkatlanban, a helyszín és a koncepció azonban egyelőre titok.
A Malomparkban a MárkusZínház családi napján cuki gyerekek mostak dézsában, röpültek seprűn, lapátoltak kukoricát, csákót készítettek nemezeltek, ezzel hangolódtak rá már reggeltől a délutáni János vitéz előadásra.
Mivel kopogott a szemünk, a Cifra gasztroteraszon csillapítottuk éhünket, ahol utolsó nap lévén korlátozott volt a választék, de amit kaptunk, azzal elégedettek voltunk. Míg az abrakra várakoztunk, megnéztük a kiállított kalotaszegi és csángó fotókiállítást. Ezután következett a második futás, ezúttal akár 3 percünk is volt elérni a fesztiválbuszt. Ezt az akadályt is sikerrel vette kis csapatunk, akárcsak az eztán következő sátorbontást, mely után a kanizsai gólyalábasokkal, és a festett házzal pihentettük magunkat.
Záróakkordnak az este hétkor az Amfiteátrumban (Nagyharsányi Szoborpark) tartott Szentháromság című varietéműsort választottuk. A sokunk által szeretett Háy János író (mint az Atya), a talán még többek által imádott Beck Zoli rockzenész (Fiú) és Artner Sisso újságíró (Szentlélek) hármasa egy dalokkal, novellákkal, versekkel átvezetett irányított beszélgetés volt szerelemről, életről-halálról, a művészetről, írásról, a szovjet rock & rollról. Beck és Háy láthatóan tényleg jól kijönnek, együtt zenélésük és baromkodásuk cseppet sem tűnt erőltetettnek, kényszerűnek. Nem bántuk meg, hogy ez lett a záróprogramunk, mert tulajdonképpen az egész fesztivál alatt itt éreztük először díszvendégnek Zolit, a korábbi napokon valószínűleg rajta ült a spleen.
A 2012-es Ördögkatlan Fesztivál tudósítóink számára a második volt. A legfontosabb különbség a tavalyi és az idei között számunkra a zenei felhozatal látszólagos gyengülése, ami nem feltétlen a szervezők hibája, a Les Touffes Krétiennes elmaradása például abszolút nem rajtuk múlott. Az ismeretlenből előlépő zenészek közül érdemes kiemelni a Wombo Orchestrát, amely üde színfoltot jelentett gerillakoncertjeivel. a buszon, a téren és más helyeken. A zenei felhozatalból hiányzott az újonnan megismert zenekarok által kiváltott sokk, az aha-élmény, ami tavaly többször meteorrajként csapott le Nagyharsányra (Budzillus, Light in Babylon). A színházi kínálat viszont szubjektíven bőségesebbnek tűnt 2012-ben, az East Balkán nagyon tetszett. A zene terén pedig megvigasztalt minket, hogy a Quimby ismét remek volt, Rutkai Bori szintén, a PASO mentőakciója minden igényt kielégített, és különben is: ez az atmoszféra minden más fesztivállal összehasonlíthatatlan. Jövőre sem hagyjuk ki.
Köszi mindent a szervezőknek és magunknak is!
|
|||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
További cikkek Kultúra témában:
